1901. október 10-én született az akkor Sopron megyei, ma Vas vármegyei Bük községben

Szülei: Berger Miksa és Cséry Júlianna. Mindketten büki születésűek. Édesapja szülei Poroszországból települtek a községbe. A nagycenki cukorgyár helyi részlegénél volt nagyapja szélmalom molnár. Édesanyja szülei őslakói a községnek. Cséry László, a nagyapa több ízben volt a község bírója.

Édesapja vasúti alkalmazott volt. 1906-os áthelyezése folytán a család Székesfehérvárra települt.

Az elemi iskola 4 osztályát részben a református, részben a városi iskolában, középiskolát pedig az állami főreáliskolában végezte. 1920. június 1-én érettségizett. Első hitoktatója Gáncs Jenő evangélikus lelkész, a fejér-komáromi evangélikus Egyházmegye alesperese volt, Ő is konfirmálta 1914 -ben. Konfirmációi áldása ez az ige: ”Az aratnivaló sok, de munkás kevés, Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az Ő aratásába.” /Máté: 37-38./

A konfirmandusok anyakönyvébe a „Jegyzet” rovatba Gáncs Jenő lelkész ezt a két szót jegyezte be: „Pap lesz.”

Reáliskolásként a természettudományi pályák iránt vonzódott. Származása miatt azonban - /:”vasutas proletár gyerek”:/ - sem az erdőmérnöki karra Sopronban, sem a mezőgazdasági karra Keszthelyen nem vették fel. De ő tovább akart tanulni. Családjukból 4 lelkész, és 7 tanító is egyházi szolgálatba állt. Édesanyja tanítói pályára szerette volna irányítani. Hitoktatója pedig a teológiára lépést tanácsolta.

Így jelentkezett felvételre a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület Sopronban működő teológiai akadémiájára 1920-ban, ahová mint reáliskolást csak rendkívüli hallgatónak vették fel. A latin és a görög nyelvből a soproni evangélikus liceumban megszerzett kiegészítő érettségi után rendes hallgató lett. Az utolsó évfolyamot a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karán már egyetemi hallgatóként fejezte be.

1925. február 8-án avatta lelkésszé Szombathelyen D. Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök.

Így ír erről önéletrajzában: Imé valóra vált Gáncs Jenő lelkészem, hitoktatóm és konfirmáló lelkészem „próféta” szívének vágya: ”Pap lettem!”

Szolgálatai:

Első szolgálati helye Szentgotthárd, ahol segédlelkészi minőségben munkálkodott. A gyülekezeti munka – igehirdetés, hitoktatás, vasárnapi iskola vezetése – mellett a gyülekezeti énekkart is vezette.

Az Evangélikus Egyház egyetlen közegyházi s országos néplapja a „Harangszó” Szentgotthárdon jelent meg. Segédszerkesztőként, a lap szerkesztésében segédkezett, a kiadóhivatalt pedig önállóan vezette. A Wellisch-nyomdában, ahol a Harangszót is nyomták, a nyomtatásban és kiadásban megjelent egyházi könyvek korrektúráját is végezte.

A következő évben a Somogyszob-Nagyatád-Barcs vonal menti területre küldték ki szervező adminisztrátornak. A nagy kiterjedésű munkamező igazi missziói terület volt. Szép, de nagyon fárasztó volt a református gyülekezetek területén az evangélikus hívek összegyűjtése. Munkáját nem mindenütt fogadták megértéssel és szeretettel a református lelkipásztorok. A 4 hónapos szolgálat eredménye: Barcs székhellyel anyagyülekezetté szerveződött Somogyszob-Nagyatád-Barcs missziói terület.

Rövid időre helyettesítette évfolyamtársát, aki Győrben lett hitoktató. Ezt a szolgálati helyet nagyon megszerette, de 6 hét után ismét új munkahelyre került.

Az egyház érdekei úgy kívánták, hogy 1927. március 14-étől Dombóváron végezze áldásos munkáját, ahol 4 évig missziói helyettes-lelkészként munkálkodott. 1931. február 2-án az időközben anyagyülekezetté alakult egyházközség egyhangú bizalommal megválasztotta első rendes lelkészének.

A gyülekezet gondnokának házában kapott szállást, ez az egy szoba volt a lakása, és a lelkészi hivatal is. 1932-ben vette fel édesanyja családi nevét, így Berger családi nevet Cséry névre változtatta. 1933-ban bérbe vette a Bezerédj utca 5. számú házat, amelyet saját költségen alakíttatott át lelkészlakássá és külön bejáratú lelkészi hivatallá, az udvarban pedig „Bethania” termet alakíttatott ki. Még ebben az évben házasságot kötött Sokoray Vilmával, akivel a felújított lelkészlakásban éltek. Ide született három gyermekük: Anikó, Huba és Kont. Mindhárom gyermeküket nagy szeretettel nevelték és innen indították el szülői imádság és végtelen szeretetük kísérete mellett az életbe. Ezt a házat az egyházközség később parókiának vásárolta meg.

A dombóvári gyülekezeti élet legkiemelkedőbb eseményei:

Dombóvárra érkezésekor 102 evangélikust tartottak számon, ide tartozott még Szabadi evangélikus leánygyülekezet is 360 fővel, ahol felekezeti iskola is volt tanítóval. Mint önálló, helyettes lelkész, ellátta a dombóvári hívek gondozását, az iskolások (gimnázium, polgári iskola, elemi iskola, ipari iskola) hitoktatásást és Szabadi leánygyülekezetét. Mivel nem volt templom, így az állami iskola (vagy a Hunyadi téri, vagy a Szabadság úti) egy-egy termében tartották az istentiszteleteket.

1928-ban engedélyt kapott a gyülekezet országos gyűjtés lefolytatására templomépítéshez. Ez adta meg az alapot az evangélikus templom megépítésére, amelyhez a hívek hatalmas áldozata is csatlakozott. Megközelítőleg 20 ezer pengő, 110 ezer darab tégla, s értékben ki sem fejezhető segítő munka gyűlt össze. 1929. Pünkösd Hétfőjén Schöll Lajos egyházmegyei főesperes igeszolgálata mellett ünnepélyes keretek között helyezték el a templom alapkövét. Megkezdődött az építés. A templom tervét Baungart János okl. kőműves mester, a gyülekezet gondnoka készítette el, és vezette a munkálatokat. A templom építésénél mindenki dolgozott – a dombóvári hívek mellett a a csikóstöttösi, kaposszekcsői és szabadi hívek is, még az iskolás gyerekek is. Cséry Lajos az oltár, valamint az oltár mögötti templomfal fundamentumát ástam ki. Közben megrendelték a soproni Seltenhofer cégnél a két harangot is. Őszre tető alá került a templom, s következő év tavaszán elkezdték a 28 méter magas torony megépítését. A munkálatok tervszerűen haladtak, így 1930. szeptember 7-én ünnepélyesen felavatták a templomot.

1940 tavaszára tervezték a parókai építését, de a márciusi hatalmas árvíz sok család házát megrongálta, néhányakét összedöntötte a Szuhajdombon. A presbitérium és a közgyűlés is úgy határozott, hogy a parókiára összegyűlt építőanyaggal a bajba jutott híveket segítik hajlékuk felépítésében. Így elmaradt a paplak építése, később pedig a háború miatt gondolni sem lehetett rá.

1942-ben a pécsi Angster cégnél megrendelték a kétmanuálos-pedálos orgonát.

A második világháború során hadi célra elvitték a kisebb harangot.

A háború utáni években sem álltak le a fejlesztések:

- az orgonát villanyhajtású fújtatóval szerelték fel

- bevezették a vezetékes vizet

- átrakatták a tetőcserepeket

- kisebb családi házat vásároltak.

1960-ban a gyülekezet megvásárolta a házat, amelyben Cséry Lajos és családja lakott, paplak/parókia céljára.

52 évi, ebből 45 év dombóvári megszakítás nélküli lelkészi szolgálat után 1972. április 1-ével vonult nyugdíjba.